Az "Arady" név eredete

Az első "Arady" címer Orod pajzsáról 1030-ból. (metszet)

Már gyerekkoromban is sokan csúfoltak a nevem miatt azzal, hogy "13 vértanú" - utalva ezzel az aradi 13 hősi halált halt tábornokra - noha a kivégzett tábornokokhoz semmi köze nincs, és nem is volt a családunknak. Felcseperedvén már egyre ritkábban ütötte meg a fülemet ez a gúnynak szánt társítás, de újabban a közösségi médiában a kevésbé iskolázottak között ismét szárnyra kapott ez a kifejezés, ami bloggeri munkásságom negatív kritikája akar lenni.. 

Nos kifejezetten nekik - főleg a határon túl élők csoportjához tartozó "vértanúzóknak" - megpróbálom itt összefoglalni (némi történelmi adalékkal) a nevünk eredetét.

Lássuk csak: 

Az Arady név valójában keresztnév, - a család történetének kezdetén még nem voltak vezeték nevek – mégpedig az "Orod"-ból származik, amit egy Fajsz, Lehel és Bulcsu törzséből származó, Árpád fejedelem közvetlen leszármazotti köréhez tartozó harcos viselt.
Ezt a származást bizonyítja részint az, hogy a címerében koronán ülő sólyom (turul) ábrázolás látható, ami az Árpád nemzetség családi címerállata, valamint az is, hogy Orod elsődleges leszármazott utódai közt is „Dux” - királyfi – címet viselt több méltóság is. (pl. DUX Orodi Benedek Aradi Prépost). Nem különben vaskos bizonyíték erre az is, hogy a későbbi időben, a család a szintén Lehel törzséből származó Eszterházy család klánjához tartozik, és évszázadokon keresztül közösen tűnnek fel térben és időben a korabeli iratok tanúsága szerint. Sőt a család ismert északi birtokai szomszédosak az Esterházyakéval, vagyis Lehel nemzetségének eredeti szálláshelyével azonosak. (Pl. Neboisa, a mai Galánta városrésze)

Orod, I. István belső köreihez - vélhetően a testőrségéhez - tartozó vitéz volt, aki 1030-ban Csanáddal (annak alvezéreként) azt a megbízást kapta a királytól, hogy a déli vidékeket – főként a mai Arad megye területét – hódoltassák meg, terjesszék a katolikus vallást, és akadályozzák meg a szláv , oláh és bolgár rabló hordák rendszeres betöréseit a területekre.

Az expedíció sikerrel járt, ami után a király Orodot bízta meg a terület felügyeletével- érdemei elismerésére hűbérbirtokot kapott (Orod megye) - , míg Csanád a térség észak-keleti részéből kapott hűbér birtokot. (Csanád megye) 

Orod a területen már a római korban is létezett Maros menti várost választotta székhelyéül, amit róla neveztek el Orod- nak, majd az idők folyamán ez a hangzóváltozás miatt Arad-ra módosult az élő nyelv napi használatában.

Orod idővel nemzetségfővé vált, utódai büszkén hangoztatták – Orod után - a nemzetségnevet, ami így az idők folyamán családnévvé változott, de akár a város neve, Orody-ról ez is Arady-ra változott. 

Az Orodi (Aradi) nemzetség utódai eztán egy évszázaig birtokolták Arad megyét és környékét, valamint annak főméltósági (uralmi, egyházi, világi) címeit. Azon leszármazottak, akik a megye uralmi rendszerében akár egyházi akár katonai pályán nem kaphattak helyet, rendszerint a királyi testőrség vagy a hadsereg, vagy az egyház tagjaiként az ország más területein telepedtek meg, vagy visszatelepültek a származási helyükre, a felvidékre – Lehel törzsének eredeti szállásterületére – Galánta, Nagyszombat, Bars (mai Szlovákia) környékére vagy pl Nagyváradra  (Arady Imre Nagyváradi Püspök.)  

A család eredeti rokonai a szintén Lehel törzséből származó Esterházyak, Baloghyak és Feketék, akik szintén az Árpád ház rokonai voltak. Ennek köszönhetően – a királyi vérségből kötelezően - vettek részt évszázadokon át az egyházi életben és a honvédelemben, ami utóbbiban sok Arady adta az életét a hazáért és a királyért.

Ismert, ma is élő rokonsága a családnak a szintén katonáskodó Kormány (kormán-y!!), a Pataky, és a Jablonsky, stb. is, ami a katonaélet sajátosságai miatt, az egymástól eredetileg távol élő családok közt létesült vérségi kapcsolat. Aradyak éltek nem csak a Monarchia, de Lengyelország, Német, és Franciaország területén is, ami a könnyűlovassági fegyvernem (huszárság) európai elterjedésének volt köszönhető. 

A korabeli történetírók négy, Árpád vezér leszármazottainak tekintett, egy klánt kitevő családot tekintenek a királyi állam legerősebb bástyáinak - akiket un. „országintéző erőknek” írnak le. A családok specializálódtak az állam fenntartására, így a politikai (Esterházy) a pénzügyi, és kereskedelmi (Fekete, Baloghy) és a katonai (Arady) ügyek felelősei, tanácsadói és végrehajtói voltak a mindenkori király mellett. Mivel a középkorban a klánok a szövetségüket első sorban a családi kapcsolatok útján tartották fenn, (oly módon, hogy beházasodtak egymás családjába,) a négy családot nem alaptalanul írják le "egymással is rokonságban álló magyar királyi vérek”-nek, ami önmagában is magyarázza pl. az Esterházy család hercegi címét (és alapvetően kérdésessé teszi azon történetírók állítását ezzel kapcsolatban, akik azt az idők során megszerzett vagyonukból eredeztetik.)

„Oly név, melyet történelmünkből nem ismerünk, pedig nemzedéktana nagy embereket mutat föl. Az Eszterházy család rokonául állíttatik a „Trophaeum”-ban. 

Czímere ugyanott koronás hattyú, mint a metszvény mutatja:”- írja a XIX. század elején Nagy Iván, a neves felvidéki magyarság kutató a "Magyarország Családjai" című könyvében, ami történelmi kutatásokat foglal magában. 

A család néhány tagja ugyan is 1625-ben Nemesi Levelet kapott I. Ferdinánd királytól, - mert eladdig csak pajzscímerük volt. (felső kép) Erre az aktusra a királynak tett szolgálatok fejében került sor - s vélhetően a főrangúság megerősítése is a király szándékai közt szerepelt. 
Érdekesség, hogy ettől kezdve a család a címerében tudhatta nem csak a koronát és a Turult, de az összes Lehel törzsbéli klántagja pajzscímerét, és a Habsburg Birodalmi sast is! A "hattyú" ekkor került a jelképek közé, ami minden bizonnyal a korona iránti feltétlen hűséget, és a személyi megbízhatóságot volt hivatott jelképezni.

Nemesi Levél 1625-ből.

A család középkorban betöltött társadalmi helyét és fontosságát bizonyítja, hogy az I. Lipót magyar királlyá való koronázása előtti ceremónia leírásaiban a koronaőrség hadnagyai közt számos Arady nevét olvashatjuk.  De ugyan ebben a körben említendők: 
Jakab a mohácsi, és Bálint a vezekényi csata hősi halált halt tisztjei, valamint 
János, Dalmát püspök, a magyar ásványtani tudomány megalapítója, aki "a nemes magyar ifjak hathatós katonai képzésére" a Ludovika alapításában is tevékenyen részt vett, annak az anyagi támogatásán felül is.
György, akinek 1651-ben II. Rákóczi György fejedelem, a törökök elleni harcainak jutalmául több más település közt Borosjenő, és Gyalu részbirtokait adományozta. (ami az árulás és gyávaság miatt elkobzott Bálintffy-Bornemisza birtokok egy jelentős része volt.)
Itt érdemes megemlíteni még a muhi csatában hősi halált halt Ugolin (vagy Ugocsa) kalocsai érseket is, akit a történészek az előttük ismeretlen származása miatt, egy mind egyházi, mind katonai szempontból jelentéktelen, a hercegi klánnal nem rokonságban álló családból származtatnak, noha ez minden józan észnek ellentmond. Kivált azért, mert az érsekséget a hercegi családok hatalmának kiterjesztésére (rendfenntartás, adószedés) hozták létre a déli vidéken. A családi történetben viszont ő vitán felülállóan Orod egyenes ági leszármazottja volt.

A magyar történelmet végigkísérő, állandó harcokban és háborúskodásban rangot szerzett Aradyak az idők folyamán végül önálló dinasztiákat (nemzettségeket) hoztak létre, így a családnak jelenleg 5 vér szerinti leszármazási ága ismert. (Nem számítanak ide a családból más családokba házasodott, de Arady származású két női örökösre – beházasított asszonyra - hivatkozással felvett néven létező szláv családok, mivel azok a vagyont örökölték ugyan, de a rangot nem.) 

Az idők folyamán azonban több leszármazási ág kihalt, és némely még ma is létező család múltja homályba veszett, feledésbe merült. Ennek nem elsődleges, de fontos oka a II világháború utáni Magyar Állam, ami nem csak elüldözte a főnemeseket, de bármilyen nemesi cím használatát is büntetés terhe mellett megtiltotta. 

Mivel az Aradyak a történetírás szerint létező nagy vagyonuk ellenére is inkább katona, mint sem birtokos, gazdálkodó családnak tekinthetők, nem csoda hogy a család a II. világháború végére a kihalás szélére került az állandóan zajló háborúkban elszenvedett véráldozatok miatt. Ennek tudható be, hogy ma már kevesebb mint 30 vér szerinti Arady él, akik közül a legtöbben nők, és csak alig néhányan fiatal férfiak, aki a nevet, és a "magyar királyi" vérvonalat majd utódaikkal tovább vitethetik a történelemben.

A mi családunk eredete a máig fennmaradt iratok szerint Orodig visszavezethető, (a családunk Trianon előtti legnagyobb területű birtokai is a Bánátban találhatók a családi történettanítás szerint) de sajnos rokonságunk a fent említett okból már csak alig néhány főt tesz ki. 

Ennek ellenére hőseink, és jelentős munkásságot maguk mögött hagyó rokonaink nevét, ha a fősodrú történelemírás nem is, de a családi emlékezet örökre megőrzi.