Ujjgyakorlatok. A szarkazmus a leghalálosabb fegyver.

(Kedvenceim temetője.)
A demokrácia egyik tiszta és szép megnyilvánulása az, hogy egy valóban demokratikus országban minden bolond adhat ki egy vagy több könyvet. Akkor én miért ne tehetném?

Egy jó gondolat publikálásához nem feltétlenül jó agyra van szükség, de a kitűnő látás és hallás azért nélkülözhetetlen.

Ahhoz hogy valaki művész legyen nem fontos életfogytig tanulni. A hiperérzékeny idegrendszer segíthet, de a velünk született örökös fantáziálást semmi sem pótolhatja.

A tudás éppen olyan mint a morál. Évszázadok óta változik, és úgy tünik, soha sem lesz végleges, vagy tökéletes.

A tudás mára piaci árucikké vált. Mindenki a saját ízlésének megfelelőt veheti, aztán mély megelégedéssel vitatkozhat, hogy a bölcsesség vagy a butaság a jobb, és kellemesebb.

Attól, hogy valami kommersz, még lehet értékes. Ilyen például az új közoktatási rendszerben szerezhető diploma is, bár egyre kevesebbet ér a feketepiacon…..

A folytonos tanulás megöli az ember eredendő zsenialitását, sőt arra is késztet, hogy feltétel nélkül magunkévá tegyük, és valódi eredményként értékeljük mások esetleges tévedéseit.

Tanulni nem azért kell hogy okosabbak legyünk. A tanulás az ostobát csak egy számára még érthetetlenebb világba, az okost az esetleges megvilágosodásba vezetheti. Aki tehát nem akarja érteni a világot, annak felesleges kín, és szenvedés az egész.

A magyar ember generációk óta irtózik a magánál okosabb emberektől, ezért a zsenijeit még az országból is elüldözi. Aztán melldöngetve ünnepli őket, és büszkén ordítja: Ez igen! Látod ezt Európa, Amerika! És Én is magyar vagyok!
Aztán megsértődik, mert röhög rajta az egész művelt világ. Hiába, nehéz jó magyarnak, hazafinak lenni ebben az ellenséges környezetben!

Azok közül, akik már sokat éltek, és sokat tapasztaltak, csak keveseknek adatik meg, hogy bölcsek is legyenek. Ezek közül is csak nagyon kevesen vannak az olyan bölcsek, akik soha, és véletlenül sem okoskodtak.

Téren és időn kívül sem élő organizmusok, sem ezek kivetülései nem képesek létezni - különös tekintettel a gondolataikra és érzéseikre.

Az emberi röghöz kötöttség eme alapvetése ellen mégis nagyon sokan, és lázasan küzdenek, és sokak csak az utolsó pillanataikban értik meg, hogy mennyire kiszakíthatatlan részei az általuk is betöltött fizikai valóságnak. 

Vajon miért sértődik meg mindenki, ha valamiért azt mondom valamiről: ez jellegzetesen magyar butaság?
Talán azért, mert nem tudom, hogy csak azért nem kapott még minden magyar ember Nobel-díjat, mert nincs elég pénze a svédeknek hogy elkészítsék a tízmillió oklevelet?

Mára köztudottá vált, hogy a Magyar Tudományos Akadémia éppen olyan mint egy szabadkőműves páholy: tízmillió titkos tagja van.

Egyszer Peterdy Pál, az újságíró szakma egyik titánja, odaszólt nekem az egyik dolgozatom elolvasása után: Öreg! Te tudsz írni!
Döbbent csend lett a szerkesztőségi teremben, mivel mindenki a munkájával volt elfoglalva, és senki sem tudta kinek szól a dicséret, vagyis a sajtó éppen kit fedezett fel.
Azon a napon a pályafutásom végleg befejeződött a lapnál, mert aki tud írni, az ne legyen újságíró!

Irodalmi pályafutásra csak a bolond, vagy csak a nagyon gazdag ember adja a fejét! Amikor visszalépne, már nem tagadhat le semmit, mert mindent kibeszéltek róla a kritikusok. Ez ha nem hat rá, bolond, ha meg hat rá, az ügyvédek rendszerint egy egész könyv megírásának árát kérik egyetlen oldalnyi periratért.

A barátaim imádják az írásaimat. Az ellenségeim gyűlölik. Egyszer találkoztam egy ismeretlennel, aki olvasta az egyik munkámat. Azt mondta róla hogy kezdőtől nem rossz, haladótól elfogadható, profitól jobbat vár az ember. Azt hiszem, egy kissé elfogult volt.

A negatív kritika lehet a legártalmasabb a művész egészségére, mert megöli a művészi ambíciót. Vannak alkotók azonban, akiknek ez sem ártalmas, lévén hogy ambíciójuk nincs.

A kritika és a tőke szövetsége megöli a művészetet, hogy a halála után hasznot húzhassanak belőle a régiségpiacon.

Soha sem a közönség bűne, ha egy alkotásban nem találja meg a művész mélyenszántó gondolatait. Az ilyen eseteket inkább becsapásnak nevezzük.

Egyszer egy kortárs művész tárlatán megálltam egy kép előtt, és aggódva tanulmányozni kezdtem. Úgy láttam, hogy nem ábrázolt semmi olyasmit, amit rögtön fel kellett volna fedeznem, ezért óvatosságból elolvastam a kép címét:"A kozmosz gyermeke".
És akkor végre megnyugodhattam, hogy nem is vagyok olyan buta a művészetekhez mint hittem!
A kép tárgyát vagy túl közeli, vagy túl távoli perspektívában ábrázolta a művész ahhoz, hogy értelmezni tudjam……..

Ahhoz, hogy valaki kortárs magyar író legyen, nem feltétlenül kell bolondnak lennie, de sokat segíthet ha a mecénásai gyakran kapnak pszichiátriai kezelést.

Egyszer írtam egy könyvet. Jó volt, de mégis kidobtam a szemétbe. Egy barátom akkor megkérdezte, hogy minek dolgoztam rajta, ha nem tartom meg, vagy nem publikáltatom. Szerencsére elhitte, hogy azért dobtam ki, mert túlságosan csacska témája volt, s az olvasók csak a kifejezetten mély értelmű, és mély érzelmű irodalmat szeretik….

A valódi művész más idegrendszeri adottságokkal születik mint az átlagember. Nem csupán jobban fejezi ki magát, de sokkal jobban örül, sokkal jobban szeret vagy gyűlöl, és sokkal jobban szenved is. Ez az örökös érzelmi felfokozottság ösztönzi az alkotásokra. Élt már néhány ilyen ember Magyarországon is.

A szarkazmus isten személyes adománya mindazoknak, akik nem elég okosak ahhoz, hogy komolyan vegyék az életet, de elég bátrak ahhoz hogy nyilvánosan kigúnyolják akár önmagukat is.

Muszáj elhinnem hogy Isten szeret engem. Ha nem hinném, nem lehetnék biztos benne, hogy van ezen a világon valaki, akinek rokonszenves vagyok.

Rossz vagyok, csúnya, és gonosz, de elfogadom magam. Úgy is mondhatnám tökéletes vagyok. És Te kizárólag csak ezért nem tudsz igazán szeretni engem, ráadásul önzően féltékeny is vagy!
Ennyit a múló szépségedről, és az elkopott lelki jóságodról.

Az élet komoly erőfeszítéseket kíván attól, aki szeretne sokáig élni. Ez csak azért méltánytalan, mert az elérhető bonus csak pár év, amit lehet hogy kerekesszékben ülve kell majd eltölteni. Koporsóban feküdni ennél sokkal kényelmesebb….

Az életben az a legfurcsább, hogy az egész nem más mint folytonos küzdelem az életben maradásért. A legtöbben csak az utolsó pillanatban jönnek rá, hogy kezdettől fogva nem volt semmi esélyük.

Egyszer valaki azt mondta nekem: ha az életed kovácsa akarsz lenni, akkor vigyázva válogasd meg hozzá az eszközöket, nehogy agyonverd magad!

Nagyon sokan, nagyon bátrak vagyunk ahhoz, hogy veszélyesen éljünk, de csak nagyon kevesen vagyunk olyan bátrak, hogy a végén szembe nézzünk a következményekkel is.

A bátorság nem minden esetben önmagunk, és az eredendő félelmeink legyőzése, sokkal inkább azon képességünk hiánya, amellyel józanul tudnánk felmérni a kockázatot.

Csak egyetlen hibát követtem el amikor az abszolut jóság, és az abszolut szépség, meg az emberi bölcsesség megtalálásának és megszerzésének szenteltem az életemet: Nem gondoltam át, hogy miből veszek vagy építek majd űrhajót a kutatás befejezéséhez.

Meghalni most csak azért volna kellemetlen, mert folyton nagyon fontos, és éppen ezért befejezetlen dolgaim vannak. Ha ez nem így volna, megölne az unalom.

Hamingway egyszer azt mondta, hogy a mennyországban kellemesebb, de a pokolban sokkal jobb a társaság. Egyetértek, de egy jó buliért nem akarok olyan messzire menni!

Ha meghalok, feltétlenül szeretnék találkozni néhány nagy történelmi személyiséggel. Persze csak ha van pokol, mert akik a mennybe jutottak, vélhetően sohasem pókereztek nagyobb tétben, ezért nem hiszem hogy azokkal bármiben is tudnék közös nevezőre jutni….

De vajon miért gondolom azt, hogy mindenki aki valaha igazán számított, az mind pokolra került? Talán azért, mert aki valaki akar lenni, az sohasem tarthatja be a tízparancsolatot.

Néha úgy tűnik nekem, mintha egyesek előbb tanulnának meg írni, mint olvasni, míg mások sokkal előbb kezdenek tanítani, mint ahogy írni és olvasni rendesen megtanulnának.

Egyesek értelmiséginek hívják magukat, de értelmetlenül beszélnek, és cselekszenek. Másoknak még érettségijük sem lehet, mert abból élnek, és azért dolgoznak éjjel nappal, hogy helyrehozzák az értelmiség tévedéseit. Ez nem azt jelenti hogy utóbbiak buták volnának, hanem azt, hogy az intelligens ember nem vegyül el bárkik közé.

A legtöbben azt hiszik, hogy egy vitához legalább két ember kell. Nagyot tévednek, mivel a vitához csupán a két egymással szemben álló vélemény az, ami nélkülözhetetlen.

Két ember véleményének különbsége egy tárgyban lehet olyan nagy, hogy bármelyik álláspont győzelme csak egy másik valóságban lehetséges. Ám ez nem azt jelenti hogy nincs igazuk!

Álmomban a Megyei Bíróság tizenöt év fegyházra ítélt egy nyugdíjas tanítónőt, mert a megyei lap egyik újságíróját megtanította több féle íróeszköz tökéletes használatára, de elfelejtette megtanítani írni. A hölgy nem fellebbezett.

Amíg legalább két ember él a világon, az egyik mindig mondani akar majd valamit. Imádkozom hogy tudják majd: mondani, és beszélni nem ugyan az a dolog.

A politikusok, a filozófusok, és a jogászok nem tudják, hogy a világot amelyben élünk, az unokáinktól kaptuk kölcsön.

A filozófusok nem feltétlenül tudják mindig, hogy miről is beszélnek. Néha csak azért magyaráznak annyit, hogy rájöjjenek hogy az adott témáról voltaképpen mit is kellene gondolniuk.

Egy szerelmi kapcsolatból legjobb mindjárt a legelején kilépni. A többi csak felesleges -a vége felé keserves- időhúzás az elkerülhetetlen bekövetkezésével szemben.

Azt mondják szerelem csak egy van, a többi az elsőhöz való örökös viszonyítás. Ha ez így van, akkor vagy nem voltam még szerelmes, vagy nem tudok viszonyítani.

A házasság olyan mint a szocializmus. Aki még nem próbálta az idealizálja, aki benne van, az képes akár fegyvert is fogni, hogy kitörhessen valahogy belőle.

Egy valódi hős csak háborúban, gránátrobbanások, és csapkodó lövedékek között tud igazán szeretkezni. Egy igazi férfi állítólag mástól is hangulatba tud jönni…..

Azt mondják a házasság két ember életre szóló nemes szövetsége. De mitől nemes, és milyen szövetség az, amelyben minden félnek mások a céljai?

A vallási ideológiákban a házasság szent. A család szent. A gyerek szent. Az anya szent. Az apa kimaradt a sorból, mert a munkája mellett nem ért rá a szent könyvek írásában részt venni.

A nőket általában nem lehet férfi ésszel megérteni. A legtöbben mégis abba a hibába esnek, hogy görcsösen küzdenek azért, hogy megérthessék és végre meg is magyarázhassák a nők sajátos gondolkodását.
Érdekes, hogy néha ezt maguk a nők is megpróbálták, eleddig teljesen sikertelenül.

Egy valódi feminista nőt szeretni rosszabb mintha az ördögbe lennénk szerelmesek. Az ördög csak a lelkünket akarja, és nincs szüksége ingyen dolgozó komornyikra sem.

A feminista nő számára a férfi egy könnyen beszerezhető hasznos állat. Rangsorban a pincsi alatt áll, de saját pénze van, aminek jelentős részét meg lehet szerezni, és szexuálisan is használható.

Egy szerelem nem attól lesz szép, hogy sok csókkal, és apró ajándékokkal halmozzuk el egymást, hanem attól, hogy elmúlik, és idővel a legkellemetlenebb emlékek is megszépülnek.

Inkább ébredjek egy görbe éjszaka után az ördög, mint egy férfi mellett, de inkább egy férfi, mint egy feminista nő mellett.

A legfeledhetetlenebb egyéniség a feminista nő, aki médiasztár, vagy politikus lett. Folyton hallasz valamit róla.

Egyszer volt viszonyom egy feminista nővel. A szexről mindig az alárendeltség, és a szülés jutott eszébe. Ezért rettegett tőle. Az orvosa azt mondta, hogy nem tud segíteni rajta, de vegyen példát a sorstársairól: legyen igazgató, vagy politikus és nem marad majd ki semmiből…

A politikusok megnyilvánulásainak alapköve a hataloméhség. Klinikai tesztek bizonyítják, hogy az éhes élőlények kevésbé intelligens döntéseket hoznak, mint a jóllakottak. Ezért nem árt ha fenntartásokkal viseltetünk az éhező ellenzékkel szemben.

Politikusnak lenni életforma, nem pedig a belső tulajdonságok függvénye. Akinek belső tulajdonságai vannak, az ne menjen politikusnak, mert az életformát nem fogja elviselni.

Kiállni az emberek elé, és elmondani a véleményünket? Az bátorság! Kiállni és arra buzdítani őket hogy ugyan az legyen a véleményük mint a miénk? Az politika! Kiállni és beismerni a baklövéseinket? Valamelyik népmese!

A politikus is csak egy ember a sok közül. Erre rendszerint csak akkor döbben rá, amikor pályafutása végén vissza kell mennie az emberek közé.

A politikusok, meg a jogászok azt hiszik, hogy kellő erkölcsi alapokkal bírnak ahhoz, hogy megtaníthassák az embereket a helyes gondolkodásra és cselekvésre, miközben büntetlenül lopják a közvagyont, és megölik polgártársaikat.

A munkásosztály, és a humanista értelmiség klasszikus politikai irányultsága a baloldal. Mégis lehetséges, hogy a jobb oldal kerül hatalomra egy olyan országban, ahol a lakosság majdnem teljes egészében a munkásosztályhoz tartozik. Ez kizárólag az emberek, és nem a politikai irányzatok minősítése.

A jobboldal, és a baloldal örökös harcban áll egymással. Ez normális volna akkor, ha mind a két oldalon nem ugyan azokat az ostobaságokat követnék el a politikusok.

A jobboldali és a baloldali pártok fanatikusai rosszabbak mint a futballhuligánok. A futballhuligánok csak a meccsek idején aktívak, és veszélyesek, mert máskor más dolguk van, és csak a riválisok táborát zaklatják..
A politikai fanatikusok viszont mindenhol és mindenkor ott vannak, és mindenkire veszélyesek

Egy várost arról ismerek fel, hogy hajnalig vannak nyitva a kocsmái. A falut arról, hogy a kocsmája hajnalban nyit.

Már kétezer éve tudjuk, hogy az alkohol elpusztítja az emberi szervezetet, és a társadalomra is káros hatást gyakorol.
Az vajon mitől van, hogy bármennyit, és bármennyien iszunk, mégis csak egyre szaporodunk?

Inni nem azért kell, hogy az ember felejtsen, hanem azért hogy feloldódjon. De feloldódni sem azért kell, hogy mulasson mikor nem is akar, hanem azért, hogy az emberfia legalább egyetlen pohár italt bűntudat nélkül megihasson.

A drog, a dohányzás, és a mértéktelen alkoholfogyasztás káros az egészségre és halált is okoz!
A drog, a dohányzás, és a mértéktelen alkoholfogyasztás káros az egészségre és halált is okoz!
Most már meggondoltad magad? Nem? Akkor minek fárasztom magam? Az életeddel azt teszel amit akarsz, mert az a tiéd. Úgy sincs, és nem is lesz semmi másod!

Egy halálraítéltnek megkegyelmezni: nemes, királyi gesztus. Egy az éhhalál küszöbén tengődő embert megölni: aljas bűn.
Amióta nincsenek királyok, az éhező emberek adóba fizetik azt, amin máskülönben élelmiszert vásárolhatnának maguknak….

Nem azért van bűntudatom, mert szerintem valami bűnt követtem el, hanem azért mert valaki egyszer azt mondta, hogy amit tettem az bűn. Hát ezért van. És táplálom lelkiismeretesen.

Egyszer vélhetően az erkölcsi felfogás a bűnök megítélésében fordulatot vesz, de ha az még az életemben jön el, akkor mi a fenét kezdek majd a jól ápolt, szép cifra bűntudatommal, ami az erkölcsiségem legfőbb ismérve ? Talán erkölcstelenné válok?

A társadalomtudósok meg a pszichológusok szerint, az ember szabályosan vágyik a büntetésre, ha valami írott vagy íratlan szabályt szegett meg..
Csak azt nem értem, hogy ha ez tényleg igaz, nem csak értelmiségi blabla, akkor a rabló, a gyilkos, meg a betörő miért menekül folyton az igazságszolgáltatás elöl?
Vagy ha a bűnöst sok évig nem találják, idővel miért nem jelentkezik önként a büntetés bekasszírozására?

Dolgozni nem mindig pénzért kell, és pénzt sem mindig csak munkával lehet szerezni. Érdekes, hogy a pénz mindig képes munkát adni, de a munkát nem mindig lehet pénzre váltani. Ezek az összefüggések veszik el az emberek kedvét a munkától.

A munka nemesít, de az értelmiségi munka rombolja az agyat, az idegrendszert, az erkölcsi és a morális érzéket, és mindenkit zavarttá tesz!

Még fiatal koromban elmentem dolgozni egy gyárba. Nem voltam képes megérteni, hogy mi az üzlet abban, ha a munkások a korai munkakezdés miatt minden nap félálomban kezdenek dolgozni, és a teljesítményük egész nap alig javul, hiszen mire felébrednek, már jól el is fáradnak.
A főnök erre azt mondta: Ha nyolckor kezdődne a munkaidő, az emberek fele addigra holtrészeg volna, mert a kocsmák attól még ötkor nyitnának. Az volna csak az igazi veszteség!

A munka világa roppant egyszerű alapokon nyugszik. A dolgozó viszonyul a főnökéhez azon a pénzösszegen keresztül, amit rendszeresen, munkabér gyanánt kap. Minél ritkább vagy kevesebb az összeg, annál rosszabb a viszony.

A jó és a rossz fogalmával a természettudomány nem tud mit kezdeni. Ez annak bizonyítéka, hogy a természet sem erkölcsi sem morális, sem jogi értelemben véve nem létezik, következésképp az feláldozható. Fel is áldozzuk minden nap.

A civilizációnkat leginkább az jellemzi, hogy amíg a jogász, és a közgazdász rettegnek a vihartól, addig az a meteorológus, meg a fizikus legjobb barátja.

Az emberi butaságot leginkább az jellemzi, hogy legalább egy tucat eseménynek egyszerre kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az ember egyetlen történést egyáltalán észlelni tudjon, mégis vakon hiszi hogy irányíthatja önmaga életét, és a világ folyását.

Einstein nem azért lett óriás, mert megalkotta a relativitás elméletet -mondván hogy Isten nem vet kockát,- hanem azért, mert elismerte hogy ebben alapvetően nagyot tévedett.
(Úgy kell neki! Egy ember miért beszél isten nevében!?)

Évtizedekig kutatni az ismeretlent még akkor is nemes cselekedet ha az ember nem éri el vele a céljait. Sokkal nemesebb cselekedet ennél csak az lehet, ha a kudarc után az ember elölről tudja az egészet kezdeni.

Ma már nyilvánvaló, tudományosan megalapozott bizonyítékok vannak arra, hogy Freud nem egy közönséges, hanem egy nagyon okos, tudományos csaló volt. Azt azonban nehéz megmagyarázni, hogy a csalást miért oktatják egyetemeken, és miért kell belőle doktorálni.

A vagyonunk azért van hogy az emberek javát szolgáljuk vele. A szegénységünk meg azért, hogy a vagyonosok kitűnhessenek közülünk. Aki se nem gazdag se nem szegény, az nem lehet büszke semmire, és nem lehet hálás semmiért senkinek.

Voltam már fent, és voltam már lent is. Középen sem tetszik.

Az ember azért háziasította a kecskét, a birkát, és a marhát, mert mindig is imádta, ha nála is ostobább lények veszik körül. Ezért a kutya gyakran dacból is megszökik tőle.

Ha a III. Világháború után az utolsó ember a földön egy férfi lesz, a stressz, vagy a lelkiismeret furdalás fogja megölni. Ha az utolsó túlélő egy feminista nő lesz, azt megüti a guta, hogy nem figyel rá senki, de még a halála előtt feminista alapszervezetet, vagy tv-talkshow-t fog alapítani, amit magáról fog elnevezni, hogy emlékezzenek majd rá a halála után is az emberek.

Az állatok bölcsebbek mint az átlagemberek. Sokkal bölcsebbek mint a politikusok. Többször bölcsebbek mint a jogászok. Sokszor bölcsebbek mint a pszichológusok. A feministák erre a skálára még nem jutottak fel.

Teller Ede egyszer azt mondta: "gyűlölöm az ostoba libákat, de hajlandó vagyok a barikádra is kiállni azért, hogy az ostoba libák szabadon elmondhassák a véleményüket." Azóta tudom: csak a született zseni érti milyen is a valódi demokrácia……

A háborúhoz pénz kell, az ütközethez hadsereg, az öléshez fegyver, a túlélés megünnepléséhez egy csók, és egy szorosan átölelő kar. Furcsa, hogy valami mindig hiányzik a tökéletes és elsöprő győzelemhez.

A neutronbomba nem ártott annyit a világnak mint az atombomba, de az atombomba sem ártott annyit, mint a kollektív emberi butaság. A bombákat ráadásul különösebb gond nélkül el lehet pusztítani, a butaságot viszont lehetetlen szétszedni, és újra hasznosítani..

Nem vagyok pacifista, de a háborút, és az erőszakot ettől még nem kedvelem. Ha egyszer megszeretném ezeket, akkor szinte biztos, hogy békefenntartó katonának állnék, és ez felmentene a tetteim felelőssége alól…..

Akkor érdemes beállni az állatvédő mozgalomba, ha nem látunk többé éhező, nyomorgó embert. Akkor nem vetheti senki a szemünkre, hogy csak olyan élőlényeken akarunk segíteni, akik nem tudják megmondani hogy miként segítsünk, és egyáltalán kérnek-e belőlünk.

Az állatvédők bevett szokása, hogy ha megkaparintanak egy bajbajutott kutyát, vagy macskát, azt mindjárt kasztrálják. Érdekes elgondolkodni azon, hogy mi lesz ha elfogynak a megmentendő állatok, és azok a lelkesen segítő kezek a humán területre tévednek…..

A természet védelme nemes és bölcs cselekedet, hiszen az unokáinknak is élni kell majd valahol. Az már egyáltalán nem az, hogy a természet védelmének nevében kitiltják az embereket a természetből.

A magam részéről inkább embervédő lennék, ha volna ilyen szervezet. Mivel korunkban az ember -mivel túlságosan sok van belőle- teljesen értéktelennek tűnik, logikus, hogy a védelmével sem igazán foglalkozik senki.

Ez pedig nagy hiba még akkor is, ha ma még senki sem fogja fel, hogy azzal a néma közönyünkkel, amivel az egyszerű emberi nyomorúságot övezzük a föld minden országában, a holnap sok-sok milliárd rabszolgájának ükszüleivé válunk!

Azon a napon, amikor a gépek átveszik majd az uralmat az emberek fölött, közröhej tárgya lesz, hogy a roncstelepeken kereszteket kell majd állítani a gépek elődeinek.
Az viszont sokkal nevetségesebb lesz, hogy a robot csak pórázon, és szájkosárban sétáltathatja majd a saját tulajdonában álló emberét. Mert ugye mi nem ártottunk, és nem is ártunk senkinek és semminek?

A klónozásról sokan úgy nyilatkoznak, hogy erkölcsi aggályaik vannak a dologgal kapcsolatban, ámbár ha kevésbé elegánsan is, de igazat szólva azt kellene mondaniuk, hogy az épp olyan számukra mint a Freedman elmélet,: vagyis a dolog lényegét sem értik, ezért nem tudják azt pro vagy kontra megítélni sem.

Bűn az a cselekedet, amit kitervelten, megfontolás után, ártó szándékkal követsz el. Ha ez nem így lenne, nem volna a földön megbocsátás sem. Mivel azonban ez sajnos így van, meg kell bocsátanunk a legtöbb médiasztárnak is…

Ostobán cselekedni halálos. Vannak akik ezt nem tudják, és átmennek a közlekedési lámpa piros jelzése ellenére is a másik oldalra. Aztán meglepődnek hogy hova is jutottak.

A zseni, a bolond, és a specialista egy tőről származik. A köztük lévő különbség csak annyi, hogy a zseni felismerései akár egy évszázaddal is megelőzhetik a korát, a specialista viszont tökéletesen ismeri a zseni minden gondolatát, és alkotását.
A bolond? Az a legokosabb, mert egyszerűen nem akar részt venni a nagy fel, meg, - és kiismerésekben….

A tudósi tapasztalatokon nyugvó tudás is milyen viszonylagos!
Konrad Lorenz, a világhírű tudós pár évtizeddel ezelőtt egy publikációjában arra a következtetésre jutott, hogy a modern civilizáció -a hét közül az egyik- leghalálosabb bűne az emberiség ellen: maga a média.
Mára viszont bizonyossá lett, hogy az ott dolgozó emberek követnek el halálos bűnöket a média, az az iránt érdeklődő emberek, továbbá az egyetemes emberi civilizáció, és önmaguk ellen is…

Attól hogy bölcseket mondunk, még nem vagyunk bölcsek, de ez általában nem a mi hibánk. Egyre apadnak ugyanis azok a források, amikből még meríthetünk….

Az emberekről nem azért nem vagyok túl jó véleménnyel, mert nem szeretem őket, hanem azért, mert ismerem a természetüket.

Ha emlékművet kellene állítanom az emberiségnek, az valószínűleg nem volna más, mint egy számítógép vezérlésű bombákkal telerakott luxusautó, a tetőcsomagtartóján egy legalább százcsatornás tv-vel, egy fotellel, meg egy mirelit ételekkel meg sörrel teletömött fridzsiderrel, és mindez egy irdatlanul nagy szeméthegy tetejére állítva…..
Lehet hogy ez nem egy igazán művészi vízió, mert az nem derülne ki a nagy műből, hogy az ember ebben a borzadályban miként testesült meg, de az legalább világos volna, hogy egykor milyen intellektusa volt, és mit hagyott maga mögött…..

Be kell vallanom: ha a szüleim olvashatnák a munkáimat, nem biztos hogy túlságosan büszkék lennének. Azért kezdtem későn, majdnem nyugdíjas koromban publikálni.