A LEGENDA.
Boldog gyerekkoromból számos mese és monda maradt meg a fejemben, néhány olyan is, amit nagyapám pipafüstjén át, vagy nagyanyám süteményét majszolva hallgattam tágra nyílt szemmel. Vezérekről, harcosokról, táltosokról, akik anno a magyarok legjelesebb ősei voltak. Egy ilyen régen hallott eredet mesét szeretnék most itt lejegyezni, talán ha más nem, az unokáim elolvassák majd. Nos, valaha rég, amikor a Tisza még arany színű volt a felszínén napozó halak millióinak pikkelyéről visszaverődő nap fényétől, a Kárpátokból a vereckei hágón át megérkeztek ide, erre a földre a honfoglaló magyarok, akik addig az Ung folyó mentén tanyáztak, és ezért más népek Ungároknak hívták őket.. A vezérük Árpád fejedelem volt, aki 200 ezer harcosnak parancsolt. Szerencsnél megegyeztek Ohat vezérrel, hogy a Tiszától délre és keletre minden föld Ohaté és kun harcosaié legyen, a Tiszától nyugatra pedig minden föld Árpádot és harcosait illesse meg. Úgy is lett. Árpád népe átkelt a Dunán, és birtok